101. születésnapját ünnepelte február 26-án Hajdúhadház legidősebb embere. Mészáros Gyulát a népes család mellett köszöntötte születésnapja alkalmából Csáfordi Dénes polgármester, Vargáné Sőrés Ilona alpolgármester, Baloghné Svintek Mónika, a Támogató Szolgálat vezetője és Veres Józsefné Erika, a Szociális Gondozási Központ vezetője. A második világháborút is megjárt, ott tüzérként szolgáló Gyula bácsi egészségi állapota kiváló, csak a harctéri szolgálat okozott nála egy kis nagyothallást.
Békeidőben kőművesként dolgozott, több híres munka is dicséri a keze nyomát Hajdúhadházon, például a kéttornyú Református Templom nagy boltívét ő készítette, valamint a téglási templom kerítésének térkő lábazatát is. Emellett a téglási lakótelep és a malom építésekor volt műszaki vezető. Először a vasútnál helyezkedett el, onnan csábította el egy, már kőműves mesterként dolgozó ember, hogy menjen el ő is kőművesnek. Dolgozott Baktalórántházán is, ahová minden nap kerékpárral járt.
Keserű Ilonával élt 69 évig boldog házasságban, aki a harisnyagyárban dolgozott. Három gyermekük született, felesége tavaly nyáron hunyt el. Gyula bácsit hét unokával és tizenhat dédunokával ajándékozták meg a gyermekei.
A több mint egy évszázados lakosunk négy évet töltött Kujbisevben hadifogságban. A hosszú éveken keresztül korpalevesen élő foglyok Gyula bácsi elmondása alapján csak a csalánfogyasztásnak köszönhetik azt, hogy a látásuk ép maradt, mert aki nem fogyasztotta, az a vitaminhiány következtében megvakult. Emellett megküzdöttek a faggyal, az éhezéssel, a végkimerüléssel, de a csodával határos módon vissza tudott térni egy kevés túlélővel együtt Magyarországra, amelynek földjét örömükben megcsókolták az elhurcoltak, amikor átlépték a határt. A fogság utolsó időszakában, -20 °C-os hidegben kemencéket készített, így jutott az életben maradáshoz szükséges élelemhez. Négy év után jutott haza a családjához, akik addig csak fényképről láthatták az édesapjukat. A hazafelé vezető út javarészét gyalog, egy kis részét pedig tehervonaton utazva tette meg a fogoly.
A háború után kőművesként dolgozott tovább Hajdúhadházon és Debrecenben, rengeteg ház őrzi a mesteri munkáját. A Hajdúsági Iparművekben is dolgozott, művezető volt. A gyárba is többnyire kerékpárral járt dolgozni. Életében a mozgásnak és a sport szeretetének mindig fontos szerepe volt. A futballt játszani és nézni is szerette, és salakmotor versenyekre járt a családjával együtt. Nyugdíjas éveiben is aktívan tornázott napi rendszerességgel. Leánya, Mészáros Ibolya elmondása szerint tavalyelőtt még száz fekvőtámaszt nyomott naponta.
A kőműves munkák mellett minden más kétkezi munkát szívesen végzett. Nyugdíjas éveiben ezermesterként mindent megjavított és elkészített, amit csak kitalált. Egy, még a háborúban golyók által sebzett szekrényt is átalakított, készített belőle egy szekrényt a konyhába, így hasznosítva a faanyagot.
Ahol csak tudott, segített a gyermekeinek, legyen szó akár építkezésről, akár a mindennapi munkáról is.
Arra a kérdésre, hogy mi a hosszú élet titka, Gyula bácsi csak annyit mondott: „Mindig azt csináltam, ami jólesett.” Ezzel az egyszerű bölcsességgel magyarázta azt, hogy ennyi évet megélt. De hozzátette azt is, hogy: „Van ebben még több is!”
Ezúton kívánunk Mészáros Gyulának boldog születésnapot, és bízunk benne, hogy még sokáig velünk lesz, élő bizonyítékaként annak, hogy a legnagyobb túlélők a sikert az akaraterejüknek és élni akarásuknak köszönhetik.
Fotó és szöveg: Tóthné Ilyés Edit
