Szép hagyomány, hogy Bocskai fejedelem emlékére ismét zarándokúton vett részt a hajdúvárosok küldöttsége.
Szólláth Tibor hajdúnánási polgármester és országgyűlési képviselő, valamint Kocsis Róbert, a megyei közgyűlés alelnöke vezetésével február 17-én missziós delegáció látogatott Erdélybe. A hajdúvárosok részéről a zarándokút elsődleges célja Bocskai István fejedelem iránti tiszteletnek és nagyrabecsülésnek a kifejezése volt halálának 406., illetve gyulafehérvári eltemetésének 405. évfordulóján.
Bocskai fejedelem1557. január 1-jén született Kolozsváron. Egykori szülőháza ma a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem otthona. A közelmúltban a hajdúnánási önkormányzat kezdeményezésére szülőházának falán elhelyezték Györfi Lajos szobrászművész domborművét, mely reményeink szerint örök időkre őrzi és hirdeti Erdély fejedelmének avulhatatlan érdemeit. A hajdúvárosok képviselői elhelyezték koszorúikat, és fejet hajtottak az emléktábla előtt, majd a delegáció találkozott az egyetem vezetőivel. Rektor úr elismeréssel szólt a nemes kezdeményezésről, és megköszönte a magyar állam létüket jelentő önzetlen támogatását.
Kolozsvárról Gyulafehérvár felé az út mentén a nagyenyedi várfal emléktáblája egy tragikus magyarellenes pogrom emlékét idézi. 1849 januárjában, az ortodox karácsony ünnepén két pópa vezetésével román felkelők közel ezer magyar embert mészároltak le, nem kímélve a felkészületlen lakosságot, az ártatlan csecsemőket, a védtelen nőket és aggastyánokat sem. Kirabolták és felégették a várost, meggyalázták a magyarokat. Az emléktábla előtt koszorúzással és főhajtással emlékeztünk a nagyenyedi áldozatokra.
Bocskai István 1606. december 29-én, 49 éves korában Kassán adta vissza lelkét teremtőjének. Halálos ágyán így fogalmazott: ”Szívem örvend rajta, és Istennek érette nagy hálákat adok, hogy én az országot, mint édes hazámat most mindenféle ellenségtől megszabadult állapotban hagyom.” Útban végső nyughelye, Gyulafehérvár felé holttestét szülővárosában, a kolozsvári Szent Mihály-templomban is felravatalozták, majd 1607. február 22-én Erdély ősi történelmi fővárosában, az érseki székesegyházban, az erdélyi fejedelmek temetkezési helyén helyezték örök nyugalomra. A történelem viharaiban a fejedelmek és főpapok nyughelyét a betolakodók többször is feldúlták, így a csontmaradványok szétszóródtak és összekeveredtek. Bocskai porrészei valahol ott vannak a templomban.
Emlékét márványtábla őrzi, mely előtt megállt, és ez alkalommal is kegyelettel fejet hajtott a hálás utókor. A gyulafehérvári székesegyházban torokszorító volt a Himnuszt elénekelni. Egy erdélyi református lelkész mélyen átélt előadásában Erkel Hazám, hazám kezdetű áriája könnyeket csalt az emberek szemébe. Ott, a középkori falak között, együtt a szép számban megjelent helybeliekkel kimondhatatlan érzés volt magyarnak lenni.
Bocskai István 1592-től váradi várkapitány, és a törökellenes harcok vezéralakja volt. Hazafelé egy koszorúzás erejéig a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem udvarán, a Bocskai emléktáblánál is tisztelgett a hajdúvárosok delegációja. Hajdúsági zarándok csoportunkat a Csűrdöngölő együttes és Bárdos Ildikó énekművész is elkísérte. Szívhez szóló műsorukat a kinti magyarok határtalan örömmel fogadták. Biztatást, erőt és bátorítást jelentett ez az út az anyaországtól elszakított magyar kisebbség számára, és nem utolsó sorban nekünk is. Valahogy Széchenyi gondolatai alapján: becsüld a múltad, hogy élhesd a jelent és tervezhesd a jövőt.
Hadházy Jenő
