A bécsi forradalom híre lelkesítő hatással volt a magyar ifjakra is. 15-én a Pilvax kávéházban Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál együttesen kívántak érvényt szerezni a sajtószabadságnak. Egy kisebb csoport az egyetemhez sietett, ahol rövid időn belül több ezerre duzzadt a létszám. Mire a Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv által vezetett nyomdához értek, hogy az Irinyi József által, 12 pontban rögzített követeléseiket, valamint Petőfi Nemzeti Dalát cenzúra nélkül kinyomtassák, már több mint tízezer ember jelent meg.
A tömeg között szétosztásra kerültek a nyomatok, az események délután háromkor folytatódtak a Nemzeti Múzeum előtt. Újra felolvasták a követeléseket, Petőfi elszavalta a Nemzeti Dalt, majd a városházához igyekvő tömeghez Klauzál Gábor és Nyáry Pál csatlakozott. Innen a Budai Várhoz vonultak, hogy a Helytartótanáccsal elfogadtassák a pontokat, s ismertessék az eddig történteket. A helyszínre érkezve újabb célkitűzést is megfogalmaztak a forradalmárok, a József kaszárnyában két éve raboskodó Táncsics Mihály (eredetileg Stancsics Mihály, a forradalmi hangulat emlékére önként Táncsicsra változtatta nevét) szabadon bocsátását. Gróf Zichy Ferenc látva a hatalmas tömeget, és ismerve a Bécsben kitört forradalom körülményeit, enged a követeléseknek. A Nemzeti Színház, programján változtatva, Katona József Bánk bán darabját játszotta le, a március 15-ei eseménysorozat méltó záró akkordot nyerve ezzel. A színházba betóduló sokaság egy emberként énekelte a Himnuszt és a Szózatot.
„A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el. Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a „Nemzeti-dal” -t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövú „esküszünk”-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt. Landerer nyomdájához mentünk, amely a legközelebb volt hozzánk, s a 12 pontot és a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Délfelé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott. A szakadó eső dacára mintegy 10000 ember gyűlt össze a múzeum elé, onnan a városházához mentünk. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel. Rövid tanácskozás után a polgármester aláírta a 12 pontot. Óriási lelkesedés tört ki!… – Budára! Budára! Nyittassuk meg Táncsics börtönét! Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. A választmány legalább húszezer ember kíséretében fölment Budára a helytartó tanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, s öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenségi rendelet, a cenzúra eltöröltetett, Táncsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre. Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben.”
(Részlet Petőfi Sándor naplójából)
A 12 pont
Mit kíván a magyar nemzet.
Legyen béke, szabadság, egyetértés.
1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését.
2. Felelős ministériumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyűlést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, a magyar katonákat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsátassanak.
12. Unió.
Egyenlőség, szabadság, testvériség!
