A karácsonyfa, s rajta a szaloncukor, napjaink karácsonyának természetes, elengedhetetlen kellékei, azonban eredetükkel sokan nincsenek teljesen tisztában. A szaloncukor egyedülállósága, hungarikum jellege sem mindenki által ismert. A karácsony ünneplése egészen a 300-as évekig nyúlik vissza, a mai értelemben vett ünnepléséig azonban még több évszázadig kellett várni. Mára az ünnep egyik legfontosabb jelképe a karácsonyfa lett, mely azonban jóval ősibb szimbolikával bír, mint a keresztény ünnep maga. A fa az Ószövetségben, valamint egyéb hiedelemvilágokban is a kozmikus életerőt szimbolizálja, a pogány hitvilágokban gyakran az istenek lakhelye.
Az életfa vagy a zöld ág élet-szimbóluma gyakran kapcsolódik a különböző ünnepek népszokásaihoz, így a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz is. A karácsonyi életfa ágait a népszokás szerint Katalin vagy Borbála napján állították vízbe, és az az ünnepre kizöldült, ezzel is az élet diadalát hirdetve a sötétség és a halál felett. Ezeknek a termőágaknak utódaként jelent meg később a karácsonyfa is. A karácsonyfa Európa nyugati felében alakult ki a XVI-XVII. századok folyamán, s a XVIII. századra a német ajkú területeken szinte egészén elterjedtté vált. A szokás Magyarországon a szoros német és osztrák rokoni kapcsolatokkal rendelkező magyar arisztokrata családok révén honosodott meg az 1800-as évek első felében, s kezdetben a városokban, aztán vidéken is viszonylag gyorsan elterjedt. Maga a karácsonyfa alapjául szolgáló fenyőfa is jelkép, a túlélés, az örök élet szimbóluma.
A fenyőfára kezdetben fa és textil díszeket raktak, melyek többségét mindenki házilag készítette, nagyon korán megjelent az isteni fényt jelképező gyertya is. Helyet kaptak a fenyőn különböző édességek, cukorka és mézeskalács is, illetve a XIX. század elején megjelent a szaloncukor. A fára akasztható, selyempapírba és csillogó sztaniolba csomagolt édességet magyar cukrászok fejlesztették ki, s a mai napig, kizárólag mi, magyarok készítjük. Kezdetben természetesen kisüzemi körülmények között, kézi munkával, később fokozatosan gépesítették a szaloncukor készítésének valamennyi műveletét. Sok családban azonban a szerény anyagi lehetőségek miatt nagyon sokáig saját készítésű szaloncukor került a fára. A díszítés sokat változott az idők folyamán. A karácsonyfa ágaira gyertya helyett izzósor került és a szaloncukrok, színes, bőséges választékából ma az kerül fel, ami csak szem-szájnak ingere. A XIX. században megjelenő csillogó üvegdíszek mára a karácsonyfák összképének meghatározóivá váltak, képzeletünknek és lehetőségeinknek csak a pénztárcánk szab határt.
Csak egyet nem lenne szabad elfelednünk, mindez csak eszköz – legalább is annak kellene lennie -, ahhoz, hogy megfelelő környezetet teremtsünk egy sokkal magasztosabb érzés, s a meghitt ünneplés megvalósulásához.
