A közelmúltban indult a városban a Napraforgó Baba-Mama Klub, amelynek következő programja: június 7-én 9-10 óra között lesz.
Témánk: Helyes táplálkozás a várandósság és a szoptatás során
Vendégünk: Hodosánné Czibere Mariann, védőnő
1-4 éves gyermekeknek beszéd-öröm felkeltő feladatokat tanítunk
Helyszín: Hajdúhadház, Csokonai u. 35.
A RÉSZVÉTEL INGYENES!
További információ kérhető: raczkarmarti@gmail.com, 06/ 30/533-6035
Kérjük a szülőket, hogy a klub alkalmaira papucsot, benti cipőt hozzanak maguknak és gyermeküknek. A többi gyermek egészsége érdekében beteg, lábadozó gyermeket ne hozzanak a programokra!
A cikk folytatásában:
Beilleszkedés az óvodába, bölcsődébe: Mikor és hogyan kezdjünk hozzá?
A legtöbb szülő számára egyértelmű az, hogy a gyermekek egészséges fejlődéséhez szükség van arra, hogy más gyerekekkel együtt játszhassanak, egymástól tanulhassanak. Már a néhány hónapos csecsemők is élénk érdeklődést mutatnak a környezetükben játszó gyermekek iránt: figyelik mozgásukat, tevékenységeiket. Egy évesen pedig már aktívan is kezdeményezik velük a kapcsolatot: integetnek, szeretnék megérinteni a másikat, megsimogatni.
A közös játék már a 2-3 éves gyerekek számára is fontos. Bár még nem képesek arra, hogy hosszabb ideig összehangolják tevékenységüket, egymás között szerepeket osszanak ki, de a másik gyermek jelenléte olyan érzelmi töltet jelent, amitől játékuk élvezetesebbé, emlékezetesebbé és kitartóbbá válik. Mindegy, ha a másik nem is figyel arra, hogy ő mit csinál, mesél. A lényeg, hogy van valaki, aki irányítás, kontrollálás nélkül hallja, hogy ő mit mesél játék közben. Ez az, ami miatt a gyermekek egymástól mást tanulnak, mint a felnőttektől. Ők egymás között egyenrangúak, szabadon utánozhatják egymást, más hangnemet használhatnak, akár versenyezhetnek is egymással. És minderre szükségük is van, hiszen a gyerek-gyerek kapcsolatokból tanulják meg azt, hogy később hogyan boldoguljanak saját kortársaik között.
Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy egészen a kamaszkorig a gyerekek számára a szülők az elsődlegesen fontos személyek. Az ő jelenlétük, elérhetőségük adja meg azt a biztonságérzetet, amely nélkül a gyermekünk kortársai között nem tudna felszabadultan játszani és tanulni. Ez a kettősség teszi olykor nehézzé a gyermek és a szülő számára is a bölcsődei, illetve az óvodai életbe való beszoktatást.
Nem minden gyermeknek könnyű és egyszerű elfogadnia és megszoknia, hogy egy egész délelőttöt, egy egész napot kell máshol, ráadásul a szülők, testvérek nélkül eltöltenie. És azzal sem mindig könnyű szembesülnie, hogy ez nem csak egy-két napra szóló változás. Többen tapasztalhattuk már, hogy gyermekünk nagyon könnyedén vette a beszoktatási időszakot, de két hét elteltével már szívesebben maradt volna otthon. Teljesen természetes, és mondhatni örvendetes ez a jelenség: örülhetünk neki, hogy a gyermekünk egészségesen kötődik hozzánk, és szeret otthon lenni. És gyermekünktől sem várhatjuk, hogy minden nap önfeledt örömmel és jókedvvel menjen bölcsibe vagy oviba, hiszen mi sem minden nap megyünk kitörő lelkesedéssel dolgozni. De meg kell jegyezni, hogy a rossz hangulat többnyire csak a csoportszoba ajtajáig tart.
Mégis mivel segíthetnek a szülők, hogy gyermekünknek könnyebb legyen az bölcsődébe/óvodába való beilleszkedés?
Először is tudnunk kell, hogy a „beszoktatás” ténylegesen nem egy hét eredménye. A gyermeknek meg kell ismernie az bölcsődei/óvodai környezetet, a berendezést, a játékokat, a pedagógusokat, a csoportban a társakat, és ezen felül az bölcsődei/óvodai napirendet és az óvodai szabályokat. Ez egy hosszú folyamat, és a gondozónők/ óvodapedagógusok is igyekeznek fokozatosan hozzászoktatni a gyerekeket a bölcsődei/ óvodai élet legapróbb részleteihez. Sokat könnyíthetünk az ő munkájukon is azzal, ha mi szülők sem egy hét eredményeként várjuk, hogy gyermekünk megszokja új helyét. Olvashatunk meséket óvodás gyermekekről, mesélhetünk saját élményeinkről. A gyerekek ezeket a történeteket, leginkább a saját szüleik történeteit szívesen hallgatják. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a kisgyermekek a hallott dolgokat egy az egyben kivetítik saját életükre. Ezért az óvodáról/bölcsődéről való beszélgetések, az olvasás önmagában nem elég. A gyermekek konkrét tapasztalatokból tanulnak a legtöbbet, ezért érdemes már a nyár elején (amikor már amúgy is szabadabb az óvodai napirend) többször meglátogatni a leendő óvodát/bölcsődét, ismerkedni az óvodapedagógusokkal/gondozónőkkel, a csoportszobával, az udvari játékokkal, a mosdóval és a leendő csoporttársakkal. Tapasztalatom szerint a város óvodáiban az óvónénik igazán vendégszeretőek az ilyen ismerkedési igénnyel érkező szülőkkel és gyerekekkel. Jó, ha meg tudjuk oldani, hogy különböző napszakokat is láthasson a gyermek az óvodai életből: tízóraizást, udvari játékot, délutáni hazafelé indulást, amikor a szülők mennek a gyerekekért. Ez a momentum azért nagyon fontos a gyermekek számára, mert a beszoktatás során több gyermekben felmerül a kétség, hogy vajon jön majd értem az anyukám. Ha saját tapasztalata van arról, hogy minden gyermekért jönnek délután, mindenki hazamegy, könnyebben kivédhető, hogy az óvodában maradás problémát jelentsen neki.
A kisebb testvéreknek sokkal könnyebb dolga van az óvodai beszoktatás során, hiszen ők a testvérük életéből látják, hogy mit jelent óvodásnak lenni: ők maguk is megismerik az óvónéniket, az óvodai környezetet, a játékokat és némileg a szabályokat is, amennyiben ő is gyakran elkísérheti testvérét az óvodába, illetve ő is érte mehet.
Gyakran fel sem merül a szülőkben, hogy mennyire fontos a gyermek számára az, hogy a szülő jó szívvel hagyja ott gyermekét az óvodában/bölcsődében. Be kell, hogy valljuk, nekünk is nehéz az elválás, nem csupán a gyermekünknek. Olykor a szülő még nehezebben engedi el gyermeke kezét, mint gyermeke az övét. És a gyerekek ezt érzik. Olykor maga a szülő nehezíti meg gyermeke dolgát azzal, ha nem elég határozott a beszoktatás céljait illetően, illetve ha nem bízik meg az intézmény dolgozóiban. Ezért törekedjünk arra, hogy az ismerkedés időszaka alatt mi magunk is minél többet tudjunk meg gyermekünk leendő helyéről, és minél jobb kapcsolatot alakítsunk ki az óvodapedagógusokkal/gondozónőkkel. És amikor jön a nagy nap, és hosszabb időre ott kell hagynunk gyermekünket, akkor ezt tegyük határozottan és kedvesen. Nem kell hosszasan ölelgetni gyermekünket, többször visszaintegetni az ajtóból, elég csak a megszokott búcsúzás. Pontosan úgy, mintha a nagyszülőknél hagynánk ott őket. Hiszen azt kell erősíteni a gyermekünkben, hogy ugyanúgy, ahogy már máshol és máskor, pontosan a megígért időben megyünk érte, és újra együtt leszünk. Afelől pedig nyugodtak lehetünk, hogy a pedagógusok kellő tapasztalattal rendelkeznek, hogy hogyan nyugtassák meg a hüppögő gyermekeket, hogyan tereljék el a figyelmüket és hogyan vonják be őket a csoport játékaiba.
Élménydús, érdekes ismerkedést kívánok minden bölcsődébe és óvodába készülő gyermeknek és szüleiknek.
Ráczné Kárpáti Márta
