„Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol!”
Jókai Mór
Kisiskolásként március 15-e nekem sem jelentett mást, mint a többi gyereknek. Ez volt az az ünnep, amikor kokárdát kell tűzni az ünneplőnkre. Valami mást vitt ez a szokás, a szürke iskolás napjainkba. Kinek nagyobb, kinek kisebb volt, de olyan is akadt, aki csak egy nemzeti színű szalagot viselt aznap a kabátja hajtókáján. Az én történetem ez a kokárdával kapcsolatban, de vajon mi a kokárdának a története? Honnan ered a hagyománya, és miért pont a kokárda lett 1848. március 15-e jelképe?
Európában a trikolórt (háromszínű nemzeti zászlót), az 1789-es francia forradalom tette népszerűvé, rózsába fűzése először a Bastille ostromát követő napokban terjedt el. A legenda szerint Párizs polgármestere XVI. Lajosnak nyújtotta át az első kokárdát. A párizsi események ihlették meg Szendrey Júliát is, amikor március 15-én megvarrta és Petőfi mellére tűzte a ma ismert kokárdák első darabját. Magyarországon a trikolór először Mátyás korában jelent meg egy pecsétnyomón. A tömeges feltűnése az 1830-as évekre tehető, amikor az egyre gyakrabban jelent meg a városi polgárőrségek, céhszervezetek, társadalmi szerveződések, és nemzeti kaszinók eszköztárában. Ennek eredményeképpen március 15-én a tüntető fiataloknak fő követelésük volt, hogy a császári jelképeket és színeket váltsa fel a magyar jelképek rendszere. A piros-fehér-zöld színösszeállítás 1848-ban vált az Magyarország hivatalos jelképévé, melyen a piros szín az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt hivatott jelképezni.
A forradalom leverése után nem engedélyezték a kokárda viselését sem, de a kiegyezés óta a magyarság szimbóluma lett, a piros-fehér-zöld színösszeállítással együtt. Ez az oka annak, hogy a mai napig is ezeknek a színeknek a környezetében ünnepeljük a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepét, március 15-ét.
Azokban az időkben a kokárda csak egy kitűzőt jelentett számomra, de talán a mai gyerekeknek sem jelent sokkal többet. De ha tíz év múlva március 15-e reggelén ők is büszkén,és nem kötelességtudatból fogják magukra tűzni a színes szalagjukat, az azt fogja jelenti, hogy nem tűnt még el teljesen 1848 eszméje.
Nagy Angéla
